Nem egy filmben megjelenik, kicsit klisésen, hogy a züllött, bulizós fiatal sráccal már nem tudnak mit kezdeni a szülei, ezért elküldik egy olyan helyre, ahol fizikai munka és teherbírás által jobb emberré válik. A filmes közhelynek azonban van alapja, nem véletlen mondják, hogy ‘a munka nemesít’.
A fizikai munka nem csak a testünknek tud jóleső érzést adni, de sok esetben a lelkünket is ápolja. Előnye, hogy a fáradozásainknak kézzelfogható eredménye van: hátra léphetünk, megcsodálhatjuk azt, amin dolgoztunk és büszkeséggel tölthet el, hogy ezt a két kezünkkel értük el. Éppen ezért a fizikai munka növeli az önbecsülést, endorfint szabadít fel: egy jól végzett feladat után büszkeséggel lépünk a következőre feladatokra. Azok a személyek, akik tisztában vannak saját értékükkel, sikerorientáltak lesznek, reálisabban látják önmagukat, kevésbé valószínű, hogy öncsalásba esnek.
Sokszor egy feladat olyan sok lépésből áll, hogy a munka elvégzéséhez kitartásra, szabálykövetésre és tervező gondolkodásra van szükség. Ezek a képességek kihatnak az élet többi részére is: a tervezés és megvalósítás fontos szerepe a mentális egészségnek, kiszámíthatóságot biztosít. További pozitívuma, hogy a tervek betartása fegyelmezettséget követel, ez pedig az érett ember egyik jellemvonása, hogy fegyelmezetten éli a mindennapjait.
Emellett az erős önfegyelem segít kordában tartani a függőségeket. A pszichológusok megegyeznek abban, hogy az addikciókból kivezető út egyik eleme a fizikai munka által a test fegyelmezése. A tervezés, a terv betartása és az azutáni sikerélmény jellemformáló ereje vitathatatlan, azonban fontos, hogy a magunk elé rakott elvárások reálisak legyenek. Ha túl nagy vagy túl kicsi követelményt támasztunk magunk elé a munka során, akkor az eredmény visszafelé is elsülhet, nem fogjuk elérni a kívánt eredményt.